​

Hogy  Tokaj  környékének déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, azt ma már biztonsággal megállapítani nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy már a  honfoglalás  előtt is volt itt szőlőművelés és, hogy Tokaj volt a világ első zárt borvidéke. A Tokaj-Hegyalja elnevezés Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét. A külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” vált ismertté.

A területet a 18. századtól kezdve hivatalosan is Tokaj-Hegyaljának nevezik.
A Tokaji borvidék 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben foglal helyet 88,124 hektárnyi területen, 27 település határában.

​

A tokaji furmint, hárslevelű és muskotály szőlőfajtákból az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős  savgerinccel  bíró, minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők.
A Botrytis cinerea  penészgomba jelenlétének köszönhetően itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás. A borvidék riolittufába vájt pincerendszerének jellegzetes sajátossága a pincék falát vastagon borító nemes pincepenész , a Cladosporium cellare. A nemespenész révén alakul ki a tokaji bor és az aszúbor sajátos, friss kenyérre emlékeztető íze, illata, zamata, sötét aranysárga színe.